Kezdjük az elején ezt a mai magyar mesét.
Az állam elsődleges feladata a lefektetett alapvető jogok (alkotmány, egyezmények, stb.) biztosítása. Az állampolgárok feladata, hogy a biztosított jogokkal élve (és ne visszaélve) értéket termeljenek az országnak: mezőgazdasági vagy ipari terméket, kultúrát, tudományt, innovációt.
Az állam - történelmi okokból - bizonyos másodlagos feladatokat is felvállalt, úgymint adminisztráció, egészségügy, nyugdíj, szociális háló, oktatás, igazságszolgáltatás. Ezek egy része fontos az államnak: a tanulatlan, beteg állampolgár nem lesz képes értéket termelni (nem is él hosszú ideig), jogbiztonság nélkül nem lehet állandó értéket teremteni, az adminisztráció pedig öncélú: az állam fenntartásához szükséges bevételek előteremtéséhez szükséges.
A probléma:
Az állam és az állampolgár viszonya kettős. Az állam kötelezettségeket ró az polgárra, aki megpróbál ezek alól kibújni (természetesen csak az alól, amivel nem ért egyet). Ha az állam működése irracionális, a polgár szinte mindent jogtalannak tart. Ha az állam segít az állampolgárnak, akkor a polgár örül, adót fizet, termel, és nem vágyik más államokba.
Ma az állam dilemmája az, hogy hogyan lehetne ez utóbbi helyzetet előidézni. Nézzük a tényeket az értékteremtés aspektusából:
- Értéket (szinte) csak a privát szféra termel értéket. A privát szféra adóiból tartja el az állam a közfeladatokat ellátó szerveket.
- Gyakorlatilag a privát szféra szellemi foglalkozást űző része - 690 ezer ember - tartja el az államot (kb. 80%-ban), azaz az őáltaluk megtermelt értékek, adók, cégnyereségek teszik lehetővé, hogy az állam működjön.
- A felnőtt lakosság jelentős része NEM értéktermelő - munkanélküli, közszolga, vagy minimálbéres fizikai munkás, mégis rengeteg állami szolgáltatásra jogosult, anélkül, hogy az állam által elvárt ellenszolgáltatást nyújtotta volna. (Ennek van még ráhatása a választásra is, de azt majd később)
Egy felnőtt állampolgár (aki döntési helyzetben van) 3 opcióból választhat: vagy munkanélküli lesz, vagy állami pályára helyezkedik, vagy a privát szektorban helyezkedik el.
Ha munkanélküli, akkor az állam - szociális alapon, vagy az újrakezdés érdekében - támogatja. Ennek az a célja, hogy újra értékes tagja legyen a társadalomnak. Ez az államnak sok pénzébe kerül. Természetesen kialakult az a réteg, akik ezt tudatosan kihasználják - lásd "segílyke-várók" (majd róluk is írok pár keresett szót).
Ha állami alkalmazásba kerül, akkor ugyan segít az állam működtetésében (tegyük fel - bár a "tisztviselői kar" szókapcsolat hallatán feláll a hátamon a szőr) - ámde értéket akkor sem termel. Ha elmegy orvoshoz, azt az állam fizeti neki, ha a gyereke iskolába, vagy ő maga nyugdíjba megy, ugyanúgy az állam fizet. Az orvosának, a tanárának a fizetését (és a nyugdíját) nem ő termeli, hanem a tényleges befizetők, a privát szféréban dolgozók. Emellett persze rengeteg speciális kedvezményben részesül (utazás, 13. havi fizetés, korkedvezményes nyugdíj) - az állam jó munkáltató akar lenni (miért is? kinek a bőrére?), "szerencsére" az öröklött kedvezményeket (hála a szakszervezeteknek) nem lehet elvenni.
Ha viszont elmegy egy magán céghez dolgozni, akkor minden szinten befizető lesz - 8 féle adó, járulék, illeték, a munkáltatója még duplaannyit befizet minden megtermelt forint után (hasonlóan átláthatatlan struktúrában, nyereség- és különadó, iparűzés, ÁFA, munkaadói, képzési járulék, EHO, környezetterhelési díj, stb). Mire szegény megkapja a nyomorúságos fizetését, az állam elvette a nettó pénzének 4-szeresét a további 68 jogcím valamelyikén.
A megoldás:
A fenti 3 opcióból 2-ben az állam fizet nagyon sokat, a harmadikban az állam kap nagyon sokat.
1. Kellene egy közbülső állapot. Az állampolgárnak legyen lehetősége termelni, privát cégnél dolgozni, de az állam ne vigyen el a fizetéséből semmit. Fokozatosan emelkedő terhekkel, pl. 10 hónap alatt emelkedjen a "normál" szintre az adóteher, ha közben ismét munkanélküli lesz, akkor ugyanolyan sebességgel csökkenjen az adóteher. Ez arra ösztönzi a cégeket, hogy alkalmazzák a munkanélkülieket. Emellett - hogy a fluktuációt csökkentsük - a cégek elkötelezettséget vállaljanak arra, hogy az adott munkavállalót 2 évig alkalmazzák - különben nem vehetnék igénybe a támogatást. Ez egy kicsit hasonlít a START kártyára, de automatiikus lenne, nem lenne a cég részéről utánajárás.
2. A másik - szerintem üdvözítő - megoldás nem újdonság: egyszerűsíteni kell az adórendszert. De nem magyar módra, hanem tényleg: nem hiszem el, hogy a PMben nem tudják modellezni az adó- és járulékbefizetések jelenlegi struktúráját, és nem tudnak egy maximum 5 adóból álló átlátható modellt kialakítani, amit utána tartani is lehet. Ekkor a vállalkozók és a könyvelők is fellélegezhetnének: nincs évente 15-ször változó, követhetetlen szabályrendszer, kiszámítható a működés.
A fenti kettő együttes alkalmazásával termelő tevékenységre lehet átállítani a közalkalmazottak (állami és önkormányzati ügyintézők) egy részét, be lehet vonni a termelésbe az inaktívakat, stb.
3. A harmadik - ami az előzőhöz kapcsolódik - a kisvállalkozások támogatása. Azt hallottam, hogy Angliában olyan rendszer van, hogy egy bizonyos jövedelemig semmilyen adót nem kell a vállalkozásoknak fizetni. Kicsit hasonlít az EVA-ra, de nincs elvárt jövedelem, nem próbálnak meg alkalmazottat faragni a vállalkozókból (lásd: 3 féleképpen számolható elvárt jövedelem, avagy ha van rajtad sapka, ha nincs, akkor is megverünk), tényleg arról szól, hogy egy bitfaragó mester vagy egy művész dolgozni, termelni tudjon.
4. Ennek egy másik opciója, hogy felül kell vizsgálni azt a gyakorlatot, hogy a multi cégek - akár egy négybetűs közért nyitásakor - bármilyen olyan kedvezményt kapjanak, amit a környező, hasonló profilú magyar vállalkozások nem kaphatnak meg. A multik magyar munkahelyeket, cégeket szüntethetnek meg, tehetnek tönkre. Ez nem lehet cél.
Én megmodtam...
